Kiállítások

Külön sorozatot alkot a műterméhez közeli Place Émile-Goudeau mindig turistáktól és fiataloktól nyüzsgő életének témája. Csernus ezeken magát az impulzív látványt akarta rögzíteni. A személyessé változtatott nagyvárosi életképek gyakori szereplője saját maga is, így e képek sora mintegy festett naplóvá áll össze. A spontán hatású kompozíciók berántják a nézőt a jelenetbe, a szereplők fixírozzák, taglejtésükkel bevonják az eseményekbe, nem maradhat közömbös a szemlélő, miközben Csernus folyamatosan leleplezi ennek az életközeli világnak a festett jellegét.

A Csernus életének utolsó alkotói periódusát kitöltő E. A. Poe mélylélektani novellák vizuális adaptációi messze túlmutatnak az illusztratív jellegen, a festészet öröméről, a művészetről, önmagáról és az emberről szóló vallomások. A Morgue utcai kettős gyilkosságból az orángután figurájára fókuszál, aki a történet szerint saját otthonában ölt meg egy asszonyt és a lányát. Az érdekli, miként lehet akár egyetlen képbe belesűríteni az időben kibomló eseménysort, hogyan lehet egy folyamatos mozgásláncot összehozni a festményen. Az Egy hordó amontillado története szerint az elbeszélő befalazza leláncolt barátját egy velencei pincébe. Csernus a sokféleképpen értelmezhető Poe-novella alaphelyzetét kiragadva az archetípust kutatja. A merész átvágások, a hangsúlyozottan diagonális szerkesztés és az erőteljes fény-árnyék hatások tovább fokozzák a kompozíciók fojtott drámaiságát.  Különösen megrendítőek A holló című költeményéhez készült művek, amelyeken a festő önmagát a vers szituációjában jelenítette meg – ezek ugyanis Csernus életének legutolsó művei. Mintha az idős festő meggyötört és lesoványodott teste saját kompozícióin keresztül nézne szembe a fekete halálmadárral, aki azt károgja: Nevermore!