Kiállítások

Megfáradva, méretes orrcimpáin mélyeket fújtatva cammog súlyos léptekkel Dürer rinocérosza, a meg- testesült grafika Budapest utcáin. Nem találja a helyét. Nem találja az idejét. Unalmában elfekszik a körtéren, elállva a villamost, a jó polgárok pedig kikerülik – sietnek a dolgukra, ez így természetes. Még szerencse, hogy a várost úgy tervezték, hogy elférjenek benne ekkora csodák

Mint minden jelentős magángyűjtemény, a Kovács Gábor Gyűjtemény is határozott karakterrel bír. A mecénás több mint két évtizede vásárol műalkotásokat azzal a céllal, hogy létrehozzon egy, az újkori magyar festészet történetét méltón képviselő gyűjteményt.

Nagyszabású kiállítás Szalay Lajos grafikáiból, a művész születésének 110. évfordulója alkalmából. 

A Kondor Béla művészetét elemző írásokban hamar megjelent az „utolsó ikonfestő" titulus, mely egyszerre utal életművének „ikonos" korszakára, világképének univerzális jellegére és a művészet iránti szerzetesi alázatára. A kiállítás anyaga részben ebből a korszakából válogat, részben pedig kitágítja a konstrukciót előtérbe helyező művekkel.
Kondor több művén is felidézi a kultikus szentképek szerkezetét, különösen a bizánci hagiografikus ikon típusát, mely a szentek élettörténetét mutatja be. A monumentalitás iránti igénye vezette saját ikonosztáz-sorozatának megalkotásában. Ez az ikonokat tartalmazó fal választja el a templomhajót és a szentélyt: kapu a látható és láthatatlan világ között. Kondor ikonosztáza az emberi lét ősi rétegeibe enged bepillantást.
A kiállításon látható két illusztráció-sorozat közül a Shakespeare Hamletjéhez készítettek témájuk és fametszetes technikájuk révén szintén beleilleszkednek Kondor archaizáló törekvéseibe megidézve a középkori Haláltánc-ábrázolásokat. A Blake-versek esetében szabadabban interpretálja a szövegeket, anakronisztikus gépezetek, bizarr épületek tűnnek fel egy egyszerre individuális és kozmikus pokoljárás mementóiként.