Kiállítások

Megfáradva, méretes orrcimpáin mélyeket fújtatva cammog súlyos léptekkel Dürer rinocérosza, a meg- testesült grafika Budapest utcáin. Nem találja a helyét. Nem találja az idejét. Unalmában elfekszik a körtéren, elállva a villamost, a jó polgárok pedig kikerülik – sietnek a dolgukra, ez így természetes. Még szerencse, hogy a várost úgy tervezték, hogy elférjenek benne ekkora csodák

Mint minden jelentős magángyűjtemény, a Kovács Gábor Gyűjtemény is határozott karakterrel bír. A mecénás több mint két évtizede vásárol műalkotásokat azzal a céllal, hogy létrehozzon egy, az újkori magyar festészet történetét méltón képviselő gyűjteményt.

Nagyszabású kiállítás Szalay Lajos grafikáiból, a művész születésének 110. évfordulója alkalmából. 

Péreli Zsuzsa egész életművét oldott festőiség jellemzi. Festőpaletta helyett azonban több száz spulni színes fonallal hozza létre mozgalmas falikárpitjait. Látásmódja is a festőé, hiszen szövés közben nem használ előrajzolt vázlatot, hanem fejben őrzi a képet, mialatt megvalósítja szövőszékén.

Csernus Tibor 90-es években Párizsban festett városi jelenetein – szemben a korábbi nappali utcaképekkel – elsősorban a bárok, kávéházak környékének éjszakai élete köszön vissza. A napfényt felváltják a villanylámpák és neonok kísérteties fényei, a turisták és járókelők helyett utcalányok, züllött bohémek, rosszarcú figurák bukkannak elő a homályos sarkokból, árnyékos kapualjakból, mintha csak egy film noir szereplői lennének. Az átmenetet valószínűleg az expresszív félhomályban tartott, izzadtságszagú boksztermi jelenetek képviselik. A sötét háttérből agresszíven előugró fényes ringben még üresen is érezni az erőszak rezgéseit. 

Nem csak a természet, de városi környezetünk is rengeteg szépséget hordoz magában. Ezek gyakran haszontalannak tűnő épületekben, tárgyakban és részletekben bújnak meg, amelyek egyáltalán nem értéktelenek – csupán elvesztették kapcsolatukat létünkkel. Annyira mindennapiak és annyira megszoktuk a jelenlétüket, hogy általában nem is tudatosul bennünk a meglétük. Pedig csak egy karnyújtásnyira vannak tőlünk és gyakran a visszavonulásunkhoz nyújtanak segítséget. Gondoljunk csak a templomokra vagy akár a saját életterünkre. Ezekben a szakrális vagy épp teljesen profán terekben kicsit elbújhatunk a valóság elől és egy saját kis titkos világot kreálhatunk magunknak. Kondor Attila festőművész és Rajcsók Attila szobrászművész munkái is ezeket a világokat választja szét számunkra. Megmutatják, hogy van lehetőség belépni egy alternatív valóságba – még ha csak néhány percre is, de a történeti emlékezés fontosságára is felhívják a figyelmet és körbe járják az anyagok megformálásának kérdését – a természetben és a mesterségesen alkotott környezetben egyaránt.