Kiállítások

Csernus Tibor 90-es években Párizsban festett városi jelenetein – szemben a korábbi nappali utcaképekkel – elsősorban a bárok, kávéházak környékének éjszakai élete köszön vissza. A napfényt felváltják a villanylámpák és neonok kísérteties fényei, a turisták és járókelők helyett utcalányok, züllött bohémek, rosszarcú figurák bukkannak elő a homályos sarkokból, árnyékos kapualjakból, mintha csak egy film noir szereplői lennének. Az átmenetet valószínűleg az expresszív félhomályban tartott, izzadtságszagú boksztermi jelenetek képviselik. A sötét háttérből agresszíven előugró fényes ringben még üresen is érezni az erőszak rezgéseit. 

Nem csak a természet, de városi környezetünk is rengeteg szépséget hordoz magában. Ezek gyakran haszontalannak tűnő épületekben, tárgyakban és részletekben bújnak meg, amelyek egyáltalán nem értéktelenek – csupán elvesztették kapcsolatukat létünkkel. Annyira mindennapiak és annyira megszoktuk a jelenlétüket, hogy általában nem is tudatosul bennünk a meglétük. Pedig csak egy karnyújtásnyira vannak tőlünk és gyakran a visszavonulásunkhoz nyújtanak segítséget. Gondoljunk csak a templomokra vagy akár a saját életterünkre. Ezekben a szakrális vagy épp teljesen profán terekben kicsit elbújhatunk a valóság elől és egy saját kis titkos világot kreálhatunk magunknak. Kondor Attila festőművész és Rajcsók Attila szobrászművész munkái is ezeket a világokat választja szét számunkra. Megmutatják, hogy van lehetőség belépni egy alternatív valóságba – még ha csak néhány percre is, de a történeti emlékezés fontosságára is felhívják a figyelmet és körbe járják az anyagok megformálásának kérdését – a természetben és a mesterségesen alkotott környezetben egyaránt.

A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (KOGART) legfontosabb missziója a magyar képzőművészet értékeinek feltárása és bemutatása. Ilyen lehetőség a kápolnásnyéki Hajós-kastélyban rendezendő kiállítás, ahol a közönség betekintést nyerhet a kortárs magyar grafika sokszínű világába.

A hódmezővásárhelyi Emlékpontban a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány által rendezett legújabb kiállításon Udvardy Csaba sebészorvos Lenin-szobor átiratai láthatók a szocreál korszak Lenin-kultuszának kontextusába helyezve. Az 1989-es rendszerváltás után az érvényét vesztett kultusz relikviái a parafrázis kiváló alapanyagának bizonyultak a pop-art, a szürrealizmus, a neo-dada és hasonló irányzatok számára. Az átértelmezett Lenin-szobrok a populáris kultúránkra építő vizuális gegek, applikációk, szójátékok eszközeit felhasználva fordítják ki a kommunizmus által felépített személyi kultusz jelképrendszerét. 

Csernus Tibor (1927– 2007) a modern magyar festészet világhírű alakja, aki az 50-es évek végétől párizsi emigrációban alkotta meg életművét. A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány Csernus műtermének és hagyatékának hazahozott anyagából válogatva mutatja be a művészt inspiráló montmartre-i környezetet, és a Picasso óta híres és hírhedt Bateau-Lavoirban lévő műterem világát. 

Ferenczy Béni (1890–1967) a magyar szobrászat kiemelkedő alakja, aki érett korszakára archaikus szobrászati elveket felelevenítő, plasztikai problémákra fókuszáló művészetet teremtett, mely az antik szobrok formavilágát újraértelmezve hordozza magában a harmóniát és a görög szépségeszményt. A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány és a Ferenczy Család Művészeti Alapítvány közös kiállítása elsősorban Ferenczy Béni érett korszakának két központi témájára koncentrál: az izmos női aktokra és a fiatal fiúalakokra. Ez a két archetípus közel egy időben jelent meg Ferenczy művészetében a szobrász magánéletével szoros összefüggésben. Az erős nők előképe ugyanis erdélyi származású felesége, Erzsi volt, akinek kényszerűségből a Szovjetunióban hagyott fia pedig a magányos fiatal fiú modellje lett. A tárlat egyszerre tárja fel az elszakadás és összetartozás állapotát, valamint e két motívum művészi körüljárásának útját grafikákban és plasztikai művekben.

A Kempinski Hotel Corvinus 1992-ben nyitotta meg kapuit a magyar fővárosban Budapesten. A Kempinski Corvinus  volt az első öt csillagos luxusszálloda a rendszerváltás után és ezzel egy időben kötelezte el magát a modern luxus újradefiniálása mellett. A szálloda megnyitása óta támogatja a kultúrát. A gyűjtemény létrehozása idején ez a tevékenység szokatlan volt a szállodaiparban, ugyanúgy, mint a magyarországi műgyűjtés területén. A gyűjtemény jelentőségének megértéséhez elengedhetetlen felvázolni azt a gyűjtői környezetet, amely Magyarország szellemi és társadalmi reformjának időszakát jellemezte.

Csernus Tibor Kondorosból származik, de Párizsban, a Bateau-Lavoir műteremházban találta meg helyét, ahol egykor Picasso és Braque is dolgoztak. A magát a tradíció áramába vető Csernus munkássága jól elkülöníthető periódusokra osztható, amelyek szervesen fejlődtek egymásból. Igazán nagy fordulatot első, 1957-es párizsi útja hozott művészetében, amikor megismerkedett Georges Mathieu és Hantai Simon, a szürrealisták közül pedig Max Ernst és Yves Tanguy művészetével. 1964-ben emigrált Párizsba, ahol egészen 2007-ben bekövetkezett haláláig élt és alkotott. Csernus életműve a posztimpresszionizmust és francia avantgárdot ötvöző festészettől a szürnaturalizmuson, majd a hiperrealizmuson, később a neobarokk Caravaggio-parafrázisokon át az egészen szabad és áramló expresszív festészetig terjed.