Kiállítások

A 2022 márciusában a kápolnásnyéki Halász-kastélyban nyíló és a nyár közepéig látogatható „Kis életmű-kiállítás” végig vezeti a látogatót Péreli Zsuzsa, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas magyar képzőművész, kárpitművész, érdemes és kiváló művész szövött, művészi életrajzán.

Tanúi lehetünk egy több mint negyven éve tartó művészi pálya állomásainak. A művész kárpitjainak lelkünkhöz szóló világa segíti az embert elemelkedni az élet zaklatott hétköznapjaiból. Mint minden Péreli kiállítás, ez is egyfajta beavatás.

A korai művek mindig az emberre fókuszáltak. Szinte átéljük a képeken szereplők sorsát. (Asta Nielsen, Gyerekmadonna, Vőfély…) Később teljesen egyéni szimbolikával találkozhatunk az angyalok és a természet különös megfogalmazásán át.
A művész szándéka szerint, aki végiglátogat ezen a kiállításon, az találkozhat a benne évtizedek során felmerülő kérdések „égi-földi” válaszaival.

Péreli, aki szinte kolostori magányban, akár egy éven keresztül is sző egy-egy kárpitot, szeretné a tárlatlátogatót elcsendesülésre, szemlélődésre, elmélyülésre sarkallni.  Aki vele tart ezen az utazáson, az talán közelebb kerülhet saját lelke egyensúlyban tartásához (Aequilibrium). A művész minden képe, még a legdrámaibb alkotás is az élet, a létezés szeretetéről beszél.

Csernus Tibor 2007-ben bekövetkezett halála után a magyar festő hagyatéka a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány gondozásába került. A közel 900 alkotás mellett a művész Bateau Lavoirban kialakított műtermének teljes berendezése, eszközei, makettjei, festészethez használt díszletei szintén a KOGART-hoz kerültek. Ez az emlékműterem ezúttal az Edelényi Kastélysziget reprezentatív terében kerül bemutatásra. Csernus műtermének bútorai, eszközei, relikviái mellett műalkotásai – többek között néhány utolsó festménye – is megjelenik a térben.

Megfáradva, méretes orrcimpáin mélyeket fújtatva cammog súlyos léptekkel Dürer rinocérosza, a meg- testesült grafika Budapest utcáin. Nem találja a helyét. Nem találja az idejét. Unalmában elfekszik a körtéren, elállva a villamost, a jó polgárok pedig kikerülik – sietnek a dolgukra, ez így természetes. Még szerencse, hogy a várost úgy tervezték, hogy elférjenek benne ekkora csodák