Kiállítások

A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (KOGART) legfontosabb missziója a magyar képzőművészet értékeinek feltárása és bemutatása, nemcsak az ország határain belül, hanem külföldön is. Ugyanis egyetlen nemzet művészete sem vizsgálható megfelelő alapossággal, ha csak a belső mikrokörnyezet szempontjai szerint nézzük a jelentőségét, és nem vesszük figyelembe, hogy a pontos véleményalkotáshoz szükség van a nemzetközi megmérettetésre is. Ezért bír különös jelentőséggel, ha olykor külföldön adódik lehetőség egy-egy nagyobb tárlat megrendezésére, ahol a magyar képzőművészet kiemelkedő alkotásai más országok más ízlést képviselő művészetkedvelői előtt jelenhetnek meg, akik az addig már kialakult értékítéletek és prekoncepciók nélkül közelítenek a műalkotásokhoz. Gyakran előfordul, hogy a külföldi közönség véleménye jelentősen eltér a hazai kánontól, és a szakembereket arra ösztönzi, hogy új szempontok figyelembe vételével, árnyaltabban lássák nemzetük művészetének főbb irányvonalait.

20. századi festészetünk egyik legmarkánsabb képviselőjére, Koszta Józsefre (1861-1949) sajnálatosan kevés fény irányult az utóbbi évtizedekben. Bár művei szinte minden, a korszakról szóló csoportos tárlaton szerepelnek, és éppen ezért a művész a magyar festészet történetének „kihagyhatatlan” alakja, utolsó budapesti gyűjteményes tárlatára mégis több, mint 60 éve - a halála előtti évben-, 1948-ban, a Nemzeti Szalonban került sor, miután nagyszerű életművét az elsők között tüntették ki Kossuth-díjjal.

A fotóművészet és a festészet mint műfaj a 20. század első felében eltérő utakon haladt a modernitás irányába. Így volt ez Kínában is, ahol a modern nagyváros mindkét művészeti ág fejlődésének helyszínévé vált, sajátos tereivel és életmódjával inspirációként szolgálva a művészek számára.

A MÉRTAN HARMÓNIÁJA – Geometrikus és konstruktív törekvések a KOGART gyűjteményében címmel június 25-től látogatható a szentendrei Ferenczy Múzeum Barcsay Gyűjteményének három termében a KOGART kollekcióinak reprezentatív válogatása. A vendégkiállítás apropóját Barcsay Jenő Hódmezővásárhelyen megrendezésre kerülő életmű-kiállítása adja, ahová számos mű került a szentendrei Barcsay Gyűjteményből.

Barcsay Jenő a 20. századi magyar művészet egyik legjelentősebb egyénisége, akinek saját kortársaira és a következő nemzedékre gyakorolt hatása alapvetően határozta meg a háború utáni magyar művészet arculatát. Úgy vált a 20. századi magyar festészet absztrakt-konstruktív ágának referenciapontjává, hogy közben hat évtizedes munkássága során művészetének alapvető kiindulópontjaként határozta meg a természet és a látható valóság leképezését, amelyet az elvonatkoztatás, a formai absztrakció különböző szintjein vizsgált és szerkesztett újra. Barcsay Jenő 20. századon végigívelő művészeti pályája és aszketikus szigorral kialakított egyedülálló életművének sokszínűsége valamint stiláris és műfaji kísérletezései azonban nehezen tűrik a stílusbeli kategóriákat. Életművének alakulása valamint az azt befolyásoló történelmi és művészeti hatások együtt pulzálnak a magyar képzőművészet 20. századi történetével.