Kiállítások

Az ideális táj a 19. századi magyar festészetben

Id. Markó Károly (1793–1860) művészetét a klasszicizmus és a romantika irányzatai alakították: művészetfelfogását egyaránt jellemezte az antik kor eszményeihez való visszanyúlás és a művészegyéniség belső világának feltárása.

A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány ezen a kiállításon Gulácsy Lajos (1882-1932) festőművész életművének egy intimebb oldalát kívánja bemutatni. A kamaratárlat munkásságának olyan jellegzetes témáira és motívumaira fókuszál, mint a kertek, a középkori, reneszánsz és rokokó jelenetek, a női portrék, valamint a szerepjátékos önarcképek és Na’Conxypan mesevilága. A varázslatos hangulatú helyszín, Tihany különösen alkalmas Gulácsy poétikus világának megidézéséhez ódon, középkori falaival, kanyargós utcáival, ég és víz között lebegő panorámájával, visszhangot verő barlangjaival és csendjével. 

A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány jelenlegi, a kortárs művészeti kiállítások sorába tartozó tárlata az absztrakt (expresszionizmus) területéről, Csernus Tibor alkotófolyamatainak megjelenítésén keresztül kalauzolja el a nézőket a festő sajátos realizmusa és naturalizmusa horizontjára.

Május 22-től a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány alapítójának, Kovács Gábornak közel 400 darabos, a magyar festészet történetét a 18. század elejétől a 20. század közepéig átfogó gyűjteményéből több mint 100 mű látható a hódmezővásárhelyi Tornyai János Műzeumban. 

A művészet belső fejlődésének és a társadalommal összhangban történő alakulásának természetes következménye volt, hogy a 20. század elején egyes progresszív alkotók, lemondva a valóság tárgyi motívumairól, csak formák és színek segítségével kívánták gondolataikat vagy érzéseiket kifejezni.